Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Negyedik nap

2018.04.20

Péntek:


Reggel 7-kor nehezen keltünk fel. Felöltöztünk és elkezdünk összerámolni, 8-kor pedig elmentünk reggelizni. Nagyon finom virslit ettünk lekváros kenyérrel! Evés után elköszöntünk és elindultunk Gyulafehérvárra. Megnéztük a katedrálist és megkoszorúztuk Hunyadi  János és Hunyadi László síremlékét. Ezután elmentünk Dévára, a  Szent  Ferenc Alapítvány által fenntartott gyermekotthonba, ahol átadtuk az adományokat (tészta, WC papír, cukor, liszt… stb.). Aztán felmentünk Magos Déva várába. Nagyon ijesztő volt a felvonó! A vár nagy része sajnos még nem volt felújítva, csak egy része. Egy hosszabb út után elmentünk Vajdahunyadra ahol megnéztük a várat. Nagyon nagy volt, de egyben gyönyörű. Végül elindultunk haza. Rettenetesen hosszú volt az út, de szép tájakat láttunk út közben. Még a határ előtt megálltunk Aradon, ahol az 1848-49-es emlékművet megkoszorúztuk és Noémi felolvasott egy verset. Világosra sajnos már nem tudtunk elmenni, mert nem volt elég időnk. Késő este végül hazaértünk, de borzasztóan fáradtak voltunk.
Összességében én nagyon élveztem, és még maradtam volna legalább egy hetet. De azért kicsit jó is volt, hogy hazajöttünk, mert végre itthon lehettem.

Pere József

 

Ma reggel szokásosan 7-kor felkeltettek, de ez a kelés nem volt valami zökkenőmentes, mert nagyon elfáradtunk a kirándulás végére. Viszont haza sem akartunk menni.
Azonnal (úgy 10 perc múlva) elkezdtük a pakolást, és amikor végeztünk nehézkesen, elmentünk reggelizni. A reggeli a szokásos volt, mindig egy extrával, most kolbászt is kaptunk hozzá. Elbúcsúztunk, bepakoltunk a buszba és indultunk.
A buszon az első pár órában szinte mindenki aludt. Az alvást viszont nemsokára megszakította az első megálló, Gyulafehérvár. Ott a várban sétáltunk, és egy templomba is bementünk, ahol megkoszorúztuk Hunyadi János síremlékét. Séta közben minden szoborral lőttünk pár képet. A második állomás Déva volt. Ott először a Szent Ferenc gyermekotthonba mentünk, ahol meghallgattuk az otthon történetét, működését, és megtudtuk milyen gyerekek és fiatalok járnak oda. Adományokat is vittünk, aminek nagyon örültek. Mikor itt végeztünk elsétáltunk Déva várához. Egy felvonóval mentünk a domb tetejére. Sokaknak rendkívül élvezetes és izgalmas volt. Lenyűgöző volt a kilátás, kilométerekre elnyúlt, még a havas Kárpátok egy részét is láttuk. Miután levontak minket, utunk még nem ért véget. Egyre kezdtünk feloldódni, lassan mindenki kelegetett. A harmadik állomás a Vajdahunyadi vár volt, ami minket nagyon a Harry Potterben lévő Roxfortra emlékeztett (még Dumbledore 2.0-t is láttunk). A kilátás innen is gyönyörű volt, de itt főleg a vár falain és épületén volt a hangsúly. Az egész nagyon csodálatos volt. Mikor lejöttünk, a vár alatti bazárokban költhettük utoljára pénzünket. Az osztály kétharmada akkora már teljesen ébren volt, és a zenét is egyre bátrabban hangosítottuk. Mondhatni a busz közepétől hátrafelé pirkadatra már egy buli alakult az alvásból. A legeslegutolsó állomás Arad volt, ahol szintén koszorúztunk és Lehota Noémi olvasott nekünk egy verset. Innentől hazáig már csak a határ akadályozott, ahol kb. 1 órát vártunk (ránk is sötétedett), de könnyedén elütöttük az időt. Mikor végre megindultunk mindenki tapsolt, nagyon örültünk és megkönnyebbültünk. Este már a zene az egekbe szállt, a maximum hangerőn ment. Nagyon jól éreztük magunkat. A végére elcsöndesedtünk, és beszélgettünk hazáig halk zene kíséretében.
A kirándulás felejthetetlen élmény volt mindenki számára. Kár hogy jövőre nem mehetünk, de mindannyiunknak jót tett, és biztos lesznek még hasonló élményeink. Bár ilyenek soha!

Lajti Regina

4nap.jpg