Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Harmadik nap

2018.04.19

Csütörtök:


Reggel nagyon nehezen keltünk fel, kb. 7 óra után. 8 előtt elmentünk reggelizni, ami nagyon finom volt. Még volt utána nagyjából fél óránk. Azalatt visszamentünk a szállásra, de nem tudtunk bemenni, mert zárva volt, ezért Lacika átmászott, és kinyitotta a nagy kaput. 9 órakor elindultunk busszal Nagyenyed felé. Körül néztünk a nagyenyedi várban, utána pedig a Bethlen Gábor Kollégiumba mentünk. Itt egy helyi tanár elmesélte nekünk az iskola történetét. Utána a várban lévő templomban énekeltünk, koszorúztunk, aztán indultunk a szállásunkra. Egy kis időnk volt még, ezért feltankoltunk kajával és ajándékokkal, pár perc múlva pedig a Torockói Néprajzi Múzeumot látogattuk meg, ahol emléktárgyakat is vásároltunk. Ebéd után nem sokkal elindultunk a megmászni a hegyet. A hegy lábához érve már elfáradtunk, és mikor felnéztünk, rájöttünk, hogy még a felénél sem járunk. Több mint két órás önvonszolás után felértünk a hegy 1129 méteres csúcsára, a Székelykőre. Itt lekapartuk a festék egy részét a kőről, mivel nem megfelelő színre volt festve. Csináltunk egy csoportképet, és hazamentünk egy erdőn át. Sajnosm az erdőben szinte mindenki elesett vagy megcsúszott, de a leleményesebbek a fákba kapaszkodtak. Én a hegy elején estem el, nem az erdőben, de Józsi és Noncsi nem volt szerencsés, mindketten elestek háromszor. A csapat egy kicsit szétszakadt, mert volt, aki gyorsabban haladt lefelé. Mi Biáékkal elöl voltunk, kiértünk az erdőből, és leültünk a földre. 5 perc után ez unalmassá vált, ezért felmásztunk a szemben lévő magas dombra. 20 perc múlva jöttek a többiek és lejöttünk a hegyről. (Bár először le akartunk gurulni, de rájöttünk, hogy nem tudnánk megállni). Nagyjából 4 óra volt az egész túra, és elég fáradtan értünk haza. Ott lefeküdtünk az ágyra, és pihentünk, kis idő múlva pedig mehettünk vacsorázni. Vacsi után Regina és a három Noémi szülinapját és névnapját ünnepeltük sok lufival. Egy kicsit unatkoztunk, de Zoli bácsi elővett egy könyvet tele viccekkel. Azt játszottuk, hogy ki bírja ki nevetés nélkül. Mindenki nevetett legalább egyszer. A játék után Eszterrel elmentünk fürdeni, majd elkezdtük a csomagolást. Éjfél körül aludtunk el.

Visnyei Barbara


Ma reggel szintén korán kellett felkelnünk. Elmentünk reggelizni, majd kirándulni. Megnéztük a nagyenyedi Vártemplomot, a Bethlen Gábor Református Kollégiumot, ahol egy ottani tanár elmesélte az iskola történetét, jelenlegi helyzetét illetve mesélt az iskola könyvtáráról, amelyben még most is nagyon sok könyv található. Itt elénekeltük a Vezess Jézusunk című éneket. Ezután visszamentünk a szállásunkra, ami Torockón volt, innen mentünk el ebédelni. Délután megnéztük a Néprajzi Múzeumot, ahol beszámoltak nekünk a község múltjáról, illetve különböző népviseleti öltözeteket is láthattunk. Aztán felmentünk a Székelykőre. Nagyon nehéz volt feljutni, de megérte, mert nagyon szép volt a kilátás. Nem gondoltam volna, hogy ilyen magasra fel tudok menni. Amikor elindultunk lefelé az út nagyon sáros, csúszós volt. Ennek ellenére hamar leértünk. Mikor visszamentünk Torockóra még vásárolhattunk. Visszaérkeztünk a szállásra és zenét hallgattunk, beszélgettünk, majd le kellett feküdni aludni.

Visnyóczki Noémi

imag0272-collage.jpg